Öregnek kellene szülessünk,
Érkezzünk bölcsként,
Képesek legyünk meghatározni sorsunkat a világban,
Tudjuk az elemi keresztútból milyen utak indulnak
És legyen felelőtlen csupán a menés vágya.
Majd éljünk fiatalabbá, fiatalabbá válva,
Éretten és erősen érve az alkotás kapujába,
Belépve azon, fiatalon érjünk a szerelembe,
Hogy gyerekek legyünk, mikor gyerekeink születnek.
Akkor ők öregebbek lennének, mint mi,
Megtanítanának beszélni, elalvásig ringatnának,
Mi lassan eltűnnénk, egyre kisebbé válva,
Mint szőlőszem, mint borsószem, mint búzaszem…
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Ana Blandiana
