(Fordította Csata Ernő)
A hallgatás a lelkem -
állok megkövülten és békésen,
mint egy kőaszkéta,
úgy tűnik,
sztalaktit vagyok egy nagy cseppkőbarlangban,
ahol az ég a boltozat.
Enyhe,
enyhe,
enyhe – fénycseppek
és békeharmat - hullnak szüntelen
az égből
és megkövülnek - bennem.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Lucian Blaga
