Poharak a küszöbön, halott az asztalon,
a tükrök puha táncruhákba bújtak,
a macska nyakára is láncot húznak,
poharak a küszöbön, halott az asztalon.
A hegyek kopottak. A kecskék is kopottak.
Egy tömpe nap és részeg, csonka felhők.
És a hosszú bőrüktől undorodó hüllők,
mint szkíta edényeket, sírokat súrolnak.
Yorick él és a fejedelmi koponyája
még bűvészkedik háttér cselekkel.
Ó, szegény makacsok érzelmekkel,
amelyek a szüleink adománya,
még rágjuk az ártatlanság korpáját,
de hirtelen a viszonyok összemennek,
és hallom külön, szilaj nevetésemben,
mint varjú csőrét, apám kacaját.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Mircea Dinescu
