1. A tenyerek
Igen, a tenyerem év végére kérges lett.
Rajta, tartós keményedések nőttek.
A fém, ami kínozta még az elején
Megkeményítette, beleolvadt a bőrbe.
Ezért miatta jobban kell figyelnem,
Túl legyek érthető, friss gondokon.
Kérelme egyre jobban eltökélt,
Ha segíti néha gondterhelt homlokom.
Mégis észreveszem, nagy későre,
Hogy köröttem a világot nem értem,
Hogy mindenben nagy igazság van,
Amire egyáltalán nem figyeltem régen.
Gyötrődöm folyton lázas kínban,
Hogy a szomjamat rejtélyek kútja
Egyszer kioltja és koplalt testem
Megismeri tisztán, meztelenül, újra.
2. A szerelem
Vele holnap is kószálok a nap alatt,
Kettesben, csintalanok vagy komolyak...
De vajon megelégszem ma ezalatt
Forró ölelésekkel és csókokkal?
Gyakran, esztelenül, csak nevet,
A csókok elfojtják a gondolatot,
Mégis szeretem, szeretem őrjöngve
Ezt a nyugodt ringású alakot.
Holnaptól megváltoztatom, ami volt -
Új útra tér, vagy elmúlik a szerelem .
Ő, majd biztosan csodálkozva néz,
És lehet, hogy sírni fog csendben.
Nehéz lesz neki. És nekem szintén.
Elviselem, a jövőre gondolva.
Hegyre mászva legyűröd a kínt,
Csúcsra vágyva, magas ormokra.
3. Az idő földrajza (1)
A múlást átváltom átható tervvé:
Előttem van az idő földrajza.
Itt az én korom: mezők és hegyek,
Tágas és fenséges változata.
Folyók ezrei, mik egyenesen folynak,
Mások medre csupa kacskaringó,
De mindenik most arrafelé folyik,
Amerre az óceán van, a nagy tisztító.
Az elején minden zavarodottnak tűnt.
Mentem - hova lépkedek nem néztem.
Fiatal voltam és nagyon imádtam
A kollégáimat és a büszkeségem,
Nem ismertem a nagy veszélyeket
És ezért semmitől sem féltem...
Gyönyörű repülni! De mily gyönyörű
Mikor hívó csillagomat elérem!
4. Az idő földrajza (2)
Suhanva az időn, lábunkkal megjegyezzük -
Így adjuk vissza az univerzumnak.
De maga az idő, ahogy rajta átlépünk,
Átformálja titkon szívünket és járásunkat.
Nem az öregség, utánunk loholva,
Próbálja a halálhoz vinni lépteinket,
Csupán az érettség nő bennünk
És érleli az elmúlásig lelkeinket.
A kor szárnyalásából s az enyémből,
A gyár egy rész, egy artéria.
Nem csupán vasat olvaszt az ércből,
De nedvet, melynek e kort kell táplálnia.
Lüktetéseit érezni lehet
A fűben is, ahogy a bordák alatt zizeg -
Velük összevegyülve hallani lehet
A mi háborgó lüktetéseinket.
Translator: Csata Ernő
see more poems written by: Nicolae Labiş
